Ezen bejegyzésemet társadalmi vitaindító témának szánom.

Felnőttnek lenni

• Mi Magyarországon a társadalmi konszenzus, hallgatólagos megállapodás, egyetértés a felnőtté válás feltételeiről, elvégzendő feladatairól, mérföldköveiről?
• Mi a társadalom által elvárt életkor amikorra a fiatalnak felnőtté kell válnia?
• Mik azok a feladatok, mérfödlkövek amelyeket ma az önálló jogon lévő felnőttséghez teljesíteni kell?
• Mit jelent ma Magyarországon felnőttnek lenni?

Nagykorúság:18?!

Országunkban a 18. év, elsősorban jogilag felelősségre vonhatóságot jelenti; szavazati jogot, jogosultságot a házassághoz, hivatalos "engedélyt" a legális káros szenvedélyek élvezetére. Ugyanakkor, ebben az életkorban  a magyar fiatalok szinte teljes egésze a szüleivel él, önnáló keresettel nem rendelkeznek, anyagilag teljes egészében szüleire utaltak, érzelmileg, döntéshozatalában csak részben, vagy látszólagosan függetlenek. Egy részük ekkor fejezi be középfokú és kezdi meg felsőfokú tanulmányait.

23-25?

Azon szerencsések, akik felsőfokú tanulmányaikat nappali tagozaton, államilag támogatott képzésen 18 évesen elkezdhették, az osztott,  3 éves főiskolai és két éves mester képzést optimális esetben 23 éves korukra teljesítették. A valóság ennél árnyaltabb, és a KSH 2018-as adatai alapján, számokban a következő képpen fest.

Negyedmillió fiatal a felsőoktatásban

A 2017-2018-as tanévben a felsőoktatási intézmények nappali képzésein 202,3 ezer fiatal vesz részt, ebből 65%-uk tejes, vagy részben államilag támogatott képzésben végzi tanulmányait. Jelen tanévben nappali munkarendű alap és a mester képzésre összesen 51,5 ezer fő nyert felvételt. Ugyanebben a tanévben, nem nappali képzésen tanul tovább 81,1 ezer hallgató (KSH).  A 2017-es tanévben 37,8 ezren szereztek diplomát nappali és 12,7 ezren levelező, vagy esti képzésen felsőfokú oklevelet. Nincs rendelkezésre álló statisztika  a jelenleg magyar felsőoktatásban tanuló közel 150 ezer fiatal életkori keloszlásáról, valamint arról, hol tartanak felsőfokú tanulmányaik elvégzésében. 

A felsőoktatás mint keltető, inkubátor

Ma Magyarországon több mint kétszázezer, 18-28 éves fiatal számára a felsőoktatás 5-8 éve jelenti az egyetlen kézzelfogható, felmutatható, azonban készpénzre nem váltható identitást: a főállású, főiskolai, egyetemi hallgatói diákstátuszt. A felsőoktatás 5-8 éve a hallgatók közel felének nem jelent mást mint próba- szerencse alapon történő kísérletezést, szakokon, szakpárokon keresztüli, inkább egyetemista indentitás, mint „szakmai” identitás keresést. Ha a hallgató választása nem szerencsés, már jóval az alapdiploma megszerzése előtt, újra felvételizve, újabb szakot, egyetemet választ, így forgácsolja szét, tékozolja el az államilag finnanszírozott évek számát.  Mindennek eredményeképpen három-négy befejezetlen, diplomáig egy esetben sem vezető tíz évvel a háta mögött, kezd el kényszeredetten, valószínűleg nyomás hatására dolgozni, többnyire-jobb híjján-, alulfizettett, nem-szeretem-munkát vállalva. Ha választása szerencsés és tanulmányait húszas évei elejére sikeresen be is fejezi, és pályaválasztásával, amelyről 18 évesen döntött még mindig elégedett, a legtöbb esetben a diploma átvételekor,ez első sikeres munkainterjúk után szembesül felsőfokú végzettsége és pályakezdő mívolta készpénzre váltható, munkaerőpiaci értékével. A főiskolai, egyetemi tanulmányok csak ritkán társulnak valós szakmai gyakorlattal. A közhiedelemmel ellentétben nem a felsőoktatás feladata és kötelessége tanulói számára a szakmai gyakorlat biztosítása. A nappali tagozaton tanuló hallgatók esetében ritka a tanulmányaik utolsó egy vagy két évében, tanulmányaikkal párhuzamosan végzett gyakornoki munka.

25-?: Tanulói identitásból szakmai identitás

25 éves korára  a magyar fiataltól elvárható, hogy közép, vagy felsőfokú tanulmányai befejezve, ideális esetben választott szakmájának, szakjának, hivatásának megfelelően munkába álljon, állandó foglalkozást találjon, abban szakmai tapasztalatot szerezve munkáján, szakmáján hivatásán  keresztül elkezdje a társadalom intézményes szerkezetébe történő beilleszkedést.

A valóság 25+ ig: Péter Pánok, Pató Pálok: Halogatott elköteleződés, nyomasztó döntésképtelenség

Az örök diák szerepre tekinthetünk úgy is mint halogatott elköteleződésre: amely értelmezhető mint a tanulói identitásról, szakmai identitásra váltás hiánya, elodázása. A föld nevű bolygón nincsen egyetlen olyan élőlény az emberen kívül, amelyik az első negyed századot az életéből tanulással töltené. Az ingyenes felsőoktatás és az azzal járó, időben elhúzódó tanulói identitás, egyben a tanulási idő mesterséges meghosszabbítása csupán az utóbbi néhány évtized luxusa; kiváltság, amely nem mindenki számára elérhető...

A felsőfokú tanulmányok befejezésének kitolásában, az állandó munkába állás, hivatás szerepbe beilleszkedés elodázásában, szülőktől anyagilag, fizikailag, érzelmileg, döntéshozatalban függetlenedésben, valamint róluk csak részleges leválásban mind-mind tetten érhető az a fiatalok elköteleződési válsága, önálló jogon felnőtté válástól vonakodása. 

Okok: Hiányzó, egységes társadalmi konszenzus a felnőtté válásról, identitási rítusok hiánya

A posztadoleszencia (a nem önálló fiatal felnőttkor) megjelenésével és elterjedésével egyidőben a moratórium, amely nyomást gyakorolna a serdülőre, fiatal felnőttre, a társadalmi elvárásokkal együtt felhígult vagy megszűnt. Valószínűsíthető, hogy maga a társadalom hallgatólagos beleegyezése, szemhunyása tette lehetővé a posztadoleszencia kialakulását. A mesterségesen fenntartott, következmények és felelősség nélküli serdülőkor fenntartása, kitolása, megnehezíti vagy ellehetetleníti a stabil identitás kialakulását, hátráltatva a valós felnőttkorba lépés fejlődési feladatainak végrehajtását mint a tanulmányok valós befejezését, valamint a munkába állást.

 Következmények: egyoldalúvá váló Társadalmi Szerződés

Egy társadalom minden egyes felnőtt tagjának jólfelfogott érdeke, egyben erkölcsi kötelessége kell hogy legyen az, hogy erejéhez és képességeihez mérten visszajuttasson a hazájának és szüleinek mindabból amit a hazájától, szüleitől megelőlegezve megkapott, legyen az ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás, lakhatása és megélhetésének, jóllétének, testi és lelki egészségének biztosítása, fenntartása.  Mert ha nem teszi mindezt, a következő generációnak, saját gyermekeinek mutat példát énközpontúságával, önzőségével; aminek a következményeivel neki, idősebb korában majd ugyanúgy szembesülnie kell.

Folyt. Köv.

A folytatásban: Elköteleződési válság, Kapunyitási pánik:

A mindig jól kell járni, mindig van jobb szorításában. Az elköteleződési válság, a jól kell választani kényszere...